2012. november 6., kedd

7. fejezet

" Rosszabbra számítottam Louis- tól" 

                              *Nelli szemszög*

Már bent voltam a szobába, és az ágyin ültem, amikor Niall bejött utánam.
- Miért hagytad hogy megcsókoljon?- kérdezte szomorúan Niall.
- Mert ez volt a feladat. És amúgy te sem ellenkeztél nagyon mert mosolyogtál, és hallottad hogy mi volt a feladat.- mondtam
- Na ne mond hogy nem élvezted, majdnem ledugta a nyelvét a torkodon, és te is közel álltál már ahhoz.- mondta már eléggé kiabálva. Esküszöm már féltem tőle.
- Niall miért kiabálsz?- kérdeztem tőle halkan.
- Hogy miért? Miért kiabálok? Őszintén? Nem tudom- halkult már le a hangja.
- De tudod mennyire fájt, hogy láttalak vele csókolózni?- kérdezte már majdnem sírva.
- Niall ez nekem nem jelentett nekem semmit ez az csók.- mondtam és átöleltem.
- Tényleg?- kérdezte már majdnem suttogva.
- Én csak téged Szeretlek!- mondtam ki azt a bűvös szót
- Tudom még egy kicsit korai, de én így érzek.- folytattam, mielőtt még reagálhatott volna rá.
- Nelli, én is szeretlek.- mondta. Én fel néztem rá, és láttam hogy mosolyog. Lassan közeledni kezdett az ajka az enyémhez, és megcsókolt. Ez nem volt ugyanolyan mint a többi. Ebben szenvedély, szerelem, öröm és még sok más érezhető volt. Tudtam, hogy komolyan gondolja ezt az egészet. Úgy belemélyültem a csókba, hogy csak azt vettem már észre, amikor kezeit, lassan becsúsztatta a pólóm alá. Kirázott a hideg. Elkezdte csókolgatni a nyakam, és egyre és egyre lejjebb haladt.  Kibujtatott a pólómból, és most én jöttem. Lassan elaraszoltunk az ágyig, és lefektettem rá. Én voltam felül és most én csókolgattam a nyakát, amit ő kis nyögésekkel biztatott. Már éreztem hogy feszül ott lent délen. Egyszer csak fordított helyzetünkön és ő volt felül. Lassan kicsatolta a melltartóm pántját, és elkezdte csókolgatni a mellem. Én kicsatoltam az övét, aztán kigomboltam a nadrágja gombját. Már csak egy kis textil darabka választott el minket, de ő attól is megszabadult, és  belém hatolt. Vagy fél óra múlva egyszerre értük el a csúcsot. 
- Nelli, leszel a barátnőm?- kérdezte lihegve.
- Igen, Niall leszek.- lihegtem.
Éppen ahogy ezt kimondtam Louis kiabált.
- Srácok, kijöhettek letelt az idő.- kiabált
- Úristen Niall. Siessünk.
Gyorsan felkapkodtuk a ruhánkat, rendbe szedtük magunkat és kimentünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése