18. fejezet

Éppen készen voltam a szendvicsekkel amikor csengettek. Gyorsan mentem kin yitni az ajtót, de ahelyett hogy
Zayn- t és a fiúkat találtam volna az ajtóban, hát csalódtam mert az a csaj volt, akit Niall- lel láttam a discó- ban.

-Szia, nem tudom hogy megismersz-e. Ha igen, kérlek ne csapd rám az ajtót. Ha nem akkor Ashley vagyok.

-Igen, tudom ki vagy megismertelek. Nehéz lenne elfelejteni.- mondtam kevésbé sem kedves hangon.- Mit akarsz?

-Megakartam magyarázni neked, hogy részeg voltam, és nem akartam hogy megtörténjen az ami megtörtént és ezért ne szakítsatok a barátoddal. De nem valami kellemes itt kint ilyenekről beszélni bemehetek?

-Háát. Gyere. De már mindegy mert már szakítottunk.- folytattam a flegma beszédet.

-Jaj, ne kérlek bocsáss meg.- nem tudom hogy ezt mire és miért mondta, de elkezdett sírni. Nagyon megsajnáltam, mert nem sűrven kérnek tőlem bocsánatot őszintén szólva a nem is tudom miért. Most azért kezdett el sírni mert miatta szakítottunk? Nem tudom.

-Ugyan semmi baj, nem miattad szakítottunk.- hazudtam. Nem tudom miért de nagyon megsajnáltam és leültem mellé a kanapéra aztán meg megöleltem. Elkezdett szinte már zokogni az ölemben.

-Én tényleg nagyon sajnálom, nem akartam hogy miattam...- nem tudta befejezni, mert nyílt a bejárati ajtó és a srácok jöttek be rajta.

Amikor Niall meglátta majdnem leesett az álla.

-Ashley, mit keresel itt?- kérdezte tágra nyílt szemekkel.

-Szia Niall. Én csak jöttem bocsánatot kérni mert... tudod az este, és azt akartam megmondani Nelli- nek hogy ne szakítsatok csak mert mi részegek voltunk. De már elmondta hogy késő.- és itt elkezdett sírni. Ismét magamhoz öleltem és elmondtam neki hogy én boldog vagyok mert mostmáz Zayn- nel járok és nem baj mert ez már megtörtént és nem lehet ezen változtatni.

                         *Lizi szemszög*

Már nagyon régóta nem láttam a srácokat és persze Nelli- t sem, mert idő közben elutaztam egy kicsit pihenni. De ezt senki sem tudja, mármint azt hogy hova mentem, mert csak egy levelet hagytam otthol már lassan egy hete, hogy elutaztam. Most éppen hazafelé tartok mert már túl sok is volt ez a pihenés és már hiányoznak a többiek. A nagy gondolkodásomból egy kedves női hang zavart meg.

-Kedves utasaink. Köszönnyük hogy a mi légi társaságunkat választották. A gép 5 perc múlva leszáll. Kérek rá mindenkit hogy csatolják be a bizton sági öveiket. Köszönjük.

Amint ez elhangzott bekapcsoltam az övemet. Mikor sikeresen leszállt a gép a többi utassal együtt leszálltam a gépről és fogtam egy taxit. Bediktáltam neki a címet és 5 perc alatt ott is voltunk. Amikor megérkeztem a házunkhoz fogtam a bőröndjeimet és elindultam be a kiskapunkon. Amikor benyitottam a házba nagyon meglepődtem.